Minimatka

Mindenkit üdvözlök szép új (első) blogomban. Sokáig gondolkodtam, elkezdjem-e, de annyi minden történt és történik egy baba életében, hogy szeretném megörökíteni. Magamnak, másoknak... Eddig ez unalmasan hangzik, tudom, de voltak bonyodalmak is a történetünkben, pl két hónap a koraszülött osztályon nem átlagos. Más indokom is van arra, hogy irkáljak: asszem kezdek csúszni a depresszió felé - erre és csak erre régebben próbáltam naplót írni. Nem tudom, gépelve is van-e ugyanolyan terápiás hatása, de megpróbálom, hátha. Többek között a koraszülést nem tudom feldolgozni a lelkemben, meg asszem nem jó nekem bezárva lenni - na de ugyanakkor szeretek is itthon babázni, most nem cserélném el semmivel.