Minimatka

Még mindig nem babázás :), most munka Már egy ideje nem szeretem a munkahelyemet. A munka maga egész jó, a munkatársak is, csak a főnökeimről lehetne érdekeseket mesélni, meg az emiatt kialakult hangulatról, eszméletlen fluktuációról. De egyrészt nem teljesen publikus, meg nincs is hozzá kedvem. A dolog lényege mindössze annyi, hogy nem jó nekem ott. Volt egy komoly veszekedésünk a főnökömmel, ami után a dolgok rendeződtek, megbeszéltünk mindent, de nem változott lényegében semmi. Sajnos én meg megpróbáltam minél komolyabb kompromisszumokat kötni, hogy maradja. Nem biztos, hogy ezt igazán kellett volna, de mindegy. A másik vonulata a dolgoknak, hogy nem volt önbizalmam a váltáshoz. Bár sejtem, miért, de nem és nem tudtam rászánni magam az álláskeresésre. Aztán sima dacból azt mondtam magamnak, ha már nem tettem semmit egy évig, de inkább kettőig, most legalább egy állásbörzére elmegyek. Abszolút nem hittem benne, hogy bárkinek kellenék - az amúgy sem magabiztos viszonyomat az élethez alaposan aláásták ezen a helyen. Kértem szabit, és mivel az év végére esett, hát egyszerre bejelölgettem maganak, hogy mikor szeretnék. Elég sok napom volt még, meg egy pár nap fizetés nélküli, amiben még bizonyos okokból év elején megegyeztünk. Mondjuk már akkor sejtettem, hogy semmi nem lesz belőle, de akkor is kikértem. A napok többségét nem kaptam meg, szimplán (és törvénytelenül) nem. Viszont az állásbörze napjára kaptam. Ha már így, akkor elmentem, de nem csak úgy ám. Rendesen felkészültem, kosztüm, smink, önéletrajzok, meg valami ki tudja honnan vett önbizalom, hogy merek angolul is kommunikálni (mert amúgy nem). Szépen körbejártam, kb minden céghez odamentem, ahol bármi keresnivalóm is lehetett, függetlenül attól, hogy hirdettek-e olyan állást, ami nekem kellett volna. Megdöbbentően sikeres voltam! Pár hét volt karácsonyig és mire az ünnep elérkezett két konkrét ajánlat közül választhattam, meg egy harmadik is majdnem biztosra bejött. Januárban meg alig bírtam lerázni a telefonálókat... Mindentől függetlenül maga az élmény akkora lökést adott az önbizalmamnak, még most is tart belőle :)) A szép új önbizalmammal kaásból tudtam, hogy hová akarok menni - pedig egyszerűbb kérdésekben hónapokig tipródok, nagyon sokszor nem tudok dönteni. Erre egy ilyen fontos dologban meg simán... Azóta sem értem... Megkaptam a szerződés tervezetet, csak azért nem írtuk alá, mert előbb kellett volna felmondanom és kideríteni, meddig kell maradnom.