Minimatka

Akkor végre valami a terhességről is. Most már belátom, ami akkor nem tűnt fel, hogy a fura érzéseim nem csak a munka-szituból adódtak. Szabályosan rettegtem. Attól, hogy elveszítem a babát - alulműködésben gyakori, több tiroxint kell szedni, de ahhoz orvos kell, akihez marha nehéz soron kívül bejutni. Aztán attól, hogy megmarad a baba és be leszek zárva ebbe a munkába. Gyerek mellett, több év kihagyással hogy merjek majd állást keresni, hiszen ehhez az akcióhoz is évekig szedegettem össze a bátorságomat. A kettő kombinációjától - megmarad a baba addig, míg lezárom a többi meneklőutat, aztán elmegy és itthagy összetörve. Rettegtem a természet "könyörtelen" haladásától - a terhesség nem fog megállni, míg én feldolgozom a változásokat, de egy ilyen halogató ember, mint én, hogy fogok mindent időben megcsinálni, előkészíteni, ilyesmi? És végül, ha minden jól megy, itthon leszek egy kicsi védtelen jószággal (aki nem ér rá a halogatós anyjára várni) bezárva egy igencsak apró és elég sötét lakásba télire, hogy fogom megúszni a depressziót? Ki tudná megmondani, hogy ezek a lényegében pszichés problémák mekkora hatással voltak a terhességre és a szülésre végül? Utólag nagyon rossz érzés...