Ez a név egy ronda betegség. Ezt kapta el minimatka tavasszal. Magas láz, hosszasan, csillapíthatatlanul; amikor a kiütések (foltok) jelentkeztek, de semmire nem hasonlítottak a könyvből/netről, akkor elmentünk az ügyeletre. Ja mert persze márc. 14-ére gondoltuk úgy, hogy mégis kéne most azonnal dokinak látnia, ami szünnap volt, hosszú hétvégével egybeoltott ünnep miatt. Amúgy mázli, mert a saját doki később kijelentette, hogy neki még nem volt ilyen betegséggel gyereke - tehát nem valószínű, hogy felismerte volna a ráadásul nem is tipikus tüneteket. De szerencsére az ügyeletes dokinő nagyon jó volt. Vizsgálat közben kérdezett egy csomót, így rádöbbentem, hogy nemcsak láz és kiütések a tünetek, hanem megdagadt izületek (térd, csípő), nem csoda, hogy az egyéves kora óta önállóan és rengeteget járkáló gyerek folyamatosan cipeltette magát. Meg a fényérzékeny szemek; pirosra dagadt ujjvégek.
Egyből irány a László kórház. Sokmindent hallani, de velünk ott nagyon rendesek voltak, nővérek is, orvosok is, egyedül a takarítónőt utáltuk, mert állandóan felébresztette a gyereket a nagyon hanyag ámde hangos takarításával. Hányós-hasmenős dolgot is csak én kaptam el, a gyerek megúszta, ami külön jó, mert nagyon sokat fogyott amúgy is.
Na de vissza a lényegre. A Kawasaki egy Japánban gyakori betegség, de nálunk nem nagyon ismerik. A fő betegség egy vírusfertőzés, magas lázzal, fényérzékenység, irritáció (szó szerint ideges a gyerek + mindenféle irritálja is, pl állandóan kimaródott a feneke), kiütések a törzsön (ez nálunk a karokon/lábakon volt), izületek megdaagadnak.
Ha nem kezelik speciálisan, csak persze lázcsillapítás, stb., akkor is elmúlik szépen magától. Csak mellékhatásként mindenféle belső szervi gubancokat okozhat. Leggyakoribb a szívkoszorúér gyulladás, aztán jönnek a kicsit kevésbé gyakori egyéb gyulladások (agyhártya, máj, sokizületi, ...)
Szegény gyereket oda-vissza vizsgálták, tucatszor vért vettek tőle, mert nem voltak biztosak a diagnózisban, ügyeletes dokinő is háromfélét írt oda, mint lehetségeset, mert a kiütések nem ott voltak, ahol kellett volna. Mindenféle UH-ok, RTG-ek utána a kardiológus a betegség 8. napján talált egy kezdődő koszorúér tágulatot. Ez volt a döntő, szerencsére, mert az első tünetek megjelenése után 10 napon belül el kell kezdeni a kezelést - így már biztosak voltak benne, hogy Kawasaki.
A kezelés vénás immunglobulin adását jelentette. Este kezdték el, nem jöttem rá, hogy milyen indokkal. Talán azt gondolták, hogy majd átalussza? Nem tudom, de nem jött be. Jobb kezén egy vérnyomásmérő, bal kezén egy infúzió, egy oxigénszint mérő, és a szigorú utasítás, hogy feküdjön a hátán. Egy addigra totál fáradt, irritábilis (=ideges, hisztis) gyerek, aki világ életében hason aludt. Fényérzékeny szemekkel, de a kezelés miatt jól kivilágított szobában. Hát ez nem ment... Végül megengedték, hogy mellé üljek, föltegyem a lábam egy másik székre és az ölemben töltse az időt. Így már sikerült, még szendergett is egy kicsit.
Az első adag, két óra végére hirtelen, 15 perc alatt felszökött a láza két fokot (36.8 -> 38.8) és még emelkedett is tovább. Legvalószínűbb, hogy allergiás reakció volt, bár nem mondták biztosra.
Nekem ez volt az egyik legrosszabb pillanata ennek az egésznek. Reszkető gyerek az ölemben, rögtön leállították az infúziót, kapott szteroidot és fölhívtak segítséget az intenzívről. Ott, fölöttünk tanácskozott három doki, meg egy nővér, még egy nővér a szeroidos dolgot csinálta. Nem tudták mi legyen, mert a kezelést folytatni kell, hiszen nagyon súlyos következményei lesznek, ha nem, de nem lehet folytatni, mert nem bírja... Aztán úgy döntöttek, hogy most nem folytatják, majd holnap - még ezzel éppen belül lesznek a 10 napban.
